A huszár felszerelésének elengedhetetlen tartozékai a dolmány, a mente, a tarsoly és a vitézkötés, de nem lenne teljes a lovasság a rendkívül figyelmes gondozást és törődést igénylő bajusz nélkül. A XVIII. században azokban a hadseregekben, ahol akkor a púderezett paróka volt a divat a magyar lovasság volt az egyetlen, amely a felkötött szablyája mellett bajuszt viselt. E jelképes attribútum akkor terjedt el, amikor a huszárság gyökeret vert Európa különböző országaiban. A XIX. században a magyar huszárság sajátosságai az európai elit ezredeknél szabvánnyá váltak, hogy a díszszemléken fenn tudják tartani az egységes kinézetet. Így az Őfelsége Gárdájában található orosz huszár ezred tagjainak barna hajzatúaknak kellett lenniük. Az első századnak bajuszt, szakállat kellett viselnie. Ugyanebben a szellemben, a Császári Család Gárdája 4. lövész ezredének tagjainál a kis orr és vastag szemöldök volt az előírás. A Császári Felség Vértes Őrezredének tagjainak magasaknak kellett lenniük, vörös hajzattal és nagy orral. A britt hadseregben is követelmény lett a huszáros hajzat, de legfőképp a bajusz viselését kultiválták. A XIX. század elején, az első ezrednél, amely huszársággá alakult át, a 10th PWO Light Dragoons-nál (az elnevezés csak néhány év múlva követi az átalakulást) a katonáknak és tiszteknek meg kell növeszteni a bajuszukat. Amikor a Régiment de Yeomanry de Gloucester-t átalakítják huszárokká a bajusz kötelező lesz . A szabályzat előírta, hogy "where it is impossible to grow the article, substitutes may be supplied from the barbers" , azaz, akinek nem nő a bajusza, annak a borbély helyettesítőt szolgáltathat.
A teljes huszárfotó honlap megtekinthető: http://www.hussards-photos.com
|
