John Paget about the Hungarian moustache /1839/
http://mek.oszk.hu/05700/05786/pdf/hungtrans1_1.pdf Paget János írja a Magyar bajuszról 1839-ben „A hajdú nem más, mint a települési rendőr…mégis, nem valamiféle polgári viseletet hord, hanem nagyon csinos huszáregyenruhát visel. Oldalán szablya, csákóján hosszú toll lengedez. … amikor bemutatkozott, elegáns egyenruhájában sarkantyúit pengetve … mintaszerű katonás föllépését is túlszárnyalta az a leghatalmasabb bajusz, amit valaha is láttam . Lenyűgözött a megjelenése, a nagyszerű föllépése. … Nem hiszem, hogy túloznék, amikor azt állítom, hogy a bajusza az egyik végétől a másikig, egy lábnál is hosszabb volt – miként a madártan jeles szakértői tudományos munkáikban értő leírását adják a látottaknak. Amennyire kenőcstől csak telhet, oly erővel tört elő arca két oldalán merev, egyenes fekete bajsza. Hallottam, hogy a magyarok közt számosan a bajszukat egészen a fülük köré is tudják tekerni. Nos, a mi hajdúnk egész bizonyosan még a feje mögött össze is tudta volna azt kötni. A bajusz mérete viselője büszkeségének szerves része; köztudomású, hogy egy huszárezred tisztjei külön ellátmányt fizetnek azon huszárnak, kinek bajsza kellő tekintélyű, hogy azt megfelelő ápolással karban tarthassa. Európában nincs más ország, ahol a bajusz ilyen tiszteletnek örvendene, mint Magyarország. A papságot leszámítva a mesterembertől az inasig, a tanártól a diákig, a leggazdagabb földesúrtól a legszegényebb földművesig, mindenki hatalmas lelkesedéssel hódol a felsőajak szőrzetápolásának. Mi magunk is e szokás rabjává kényszerültünk. S annak érzékeltetésére, hogy mily erősen összefonódott a férfiasság és a bajuszviselet, hadd osszam meg azon emlékemet, miszerint amikor egy kislány megtudta, hogy Angliában bajuszt bizony nem nagyon hordanak, akkor döbbenetében így kiáltott föl: hát miért kell ott a bácsiknak lányosan kinézni!” /Magyarország és Erdély, 1850 London, Kovács Zsolt Csaba fordítása/
|