John Paget about the Hungarian moustache /1839/
http://mek.oszk.hu/05700/05786/pdf/hungtrans1_1.pdf Paget János írja a Magyar bajuszról 1839-ben „A hajdú nem más, mint a települési rendőr…mégis, nem valamiféle polgári viseletet hord, hanem nagyon csinos huszáregyenruhát visel. Oldalán szablya, csákóján hosszú toll lengedez. … amikor bemutatkozott, elegáns egyenruhájában sarkantyúit pengetve … mintaszerű katonás föllépését is túlszárnyalta az a leghatalmasabb bajusz, amit valaha is láttam . Lenyűgözött a megjelenése, a nagyszerű föllépése. … Nem hiszem, hogy túloznék, amikor azt állítom, hogy a bajusza az egyik végétől a másikig, egy lábnál is hosszabb volt – miként a madártan jeles szakértői tudományos munkáikban értő leírását adják a látottaknak. Amennyire kenőcstől csak telhet, oly erővel tört elő arca két oldalán merev, egyenes fekete bajsza. Hallottam, hogy a magyarok közt számosan a bajszukat egészen a fülük köré is tudják tekerni. Nos, a mi hajdúnk egész bizonyosan még a feje mögött össze is tudta volna azt kötni. A bajusz mérete viselője büszkeségének szerves része; köztudomású, hogy egy huszárezred tisztjei külön ellátmányt fizetnek azon huszárnak, kinek bajsza kellő tekintélyű, hogy azt megfelelő ápolással karban tarthassa. Európában nincs más ország, ahol a bajusz ilyen tiszteletnek örvendene, mint Magyarország. A papságot leszámítva a mesterembertől az inasig, a tanártól a diákig, a leggazdagabb földesúrtól a legszegényebb földművesig, mindenki hatalmas lelkesedéssel hódol a felsőajak szőrzetápolásának. Mi magunk is e szokás rabjává kényszerültünk. S annak érzékeltetésére, hogy mily erősen összefonódott a férfiasság és a bajuszviselet, hadd osszam meg azon emlékemet, miszerint amikor egy kislány megtudta, hogy Angliában bajuszt bizony nem nagyon hordanak, akkor döbbenetében így kiáltott föl: hát miért kell ott a bácsiknak lányosan kinézni!” /Magyarország és Erdély, 1850 London, Kovács Zsolt Csaba fordítása/
|
“The Haiduk is a town officer … but instead of a simple civil dress he wears a very smart hussar uniform, and when in full dress has a sabre by his side and a long feather in his schako.” “… when he presented himself to us with his smart uniform, rattling spurs … and military swagger, set off by the most exaggerated pair of mustaches I had ever seen , was I much astonished at his success. … I do not think I exaggerate when I say his mustache were more than a foot long from tip to tip, as the ornithologists express it; standing out on each side of his face as stiff, straight, and black as wax could make them. I have heard of several Hungarians who could twist their mustaches round their ears, but I believe this man might have tied his behind his head. This length of mustache is a matter of considerable pride to its possessor; the officers of a regiment of hussars have been known to allow extra pay to a soldier who was very remarkable in this way, to enable him to maintain his mustaches in wax. In no country of Europe is the mustache held in such respect as in Hungary; all, except the clergy, - masters and servants, professors and students from the highest magnate to lowest peasant, - cherish with vast affection this hirsute covering of the upper lip. We were even obliged to fall into the custom; for so strongly is the idea of manhood and mustaches associated, that I remember a child exclaiming when she heard that they were not worn in England , “why, you must all look like great girls then!”. / Hungary & Transylvania, London , 1850. pp.560/I., 553./II.